Az Amarill születése
Valamivel több, mint 10 éve történhetett. Azon a nyáron Horvátországban nyaraltunk, a Krka nemzeti parkban. A park minden porcikájában lenyűgöző. Azon túl, hogy turistaként örök élmény, szépséggel tölti fel az alkotó embert. Amit a munkája során majd tovább adhat. Ám a szépségen túl konkrét inspirációt is kaptam. Ennek köszönhetem az Amarill motívum születését.
A park nemcsak a természet rajongóit készteti azonnali és feltétel nélküli rajongásra. Ugyanilyen könnyedséggel ragadja magával a történelem szerelmeseit is. Több olyan korabeli épület található a területén, amelyek egyenként is alkalmasak arra, hogy lenyűgözzenek. A leghíresebb ezek közül a Krka folyó formálta Smaragd tó közepén, a Visovac szigeten álló ferences rendi kolostor és a Krka monostor. Ide látogatunk el egyik nap. A kolostor tényleg hatalmas élmény, akit nem hagynak teljesen hidegen a múlt emlékei, annak bakancslistás tétel. De aznap a legnagyobb hatást mégsem a kolostor gyakorolta rám. Hanem a pávák.
A kolostor kertjében több páva is sétálgatott. Szerintem nem turisták voltak. Ami elsőre lenyűgözött, az a magabiztosságuk volt. Egy kicsit sem zavartatták magukat, semmi jelét nem mutatták, hogy tartanának az emberektől. Épp ellenkezőleg. A viselkedésük azt sugallta, hogy itt bizony ők a főszereplők és mi, emberek csak statiszták vagyunk. Olyasfajta könnyed fölényesség ez, ami egy pillanatra sem csap át gőgösségbe. Tudom, hogy szép vagyok és tudom, hogy csodálsz ezért - mintha ezt üzente volna a viselkedésük.
Aztán megláttam egy hím pávát. Gyönyörű faroktollazata volt. Annyira ragyogott, hogy a nap sugarai hiába próbáltak megtapadni, egyszerűen visszaverődtek róla. És akkor hirtelen történt valami. Már nem a páva tollait láttam, hanem ékszereket. Nyakláncot, karkötőt, fülbevalót. Tudtam, hogy ezt az élményt tovább kell adnom. Azt ott és akkor még nem tudtam, hogy majd Amarillnak fogom elnevezni. De a motívum és a hozzá tartozó színvilág így született.
Amikor ékszert készítek, mindig egyfajta céltudattal dolgozom. Nem konkrét személynek szánom, de van egy érzésem azzal kapcsolatban, hogy kiket fog majd megszólítani. Az Amarill az érzéki nőknek készült. Az ilyen nők annyira intenzív jelenléttel bírnak, hogy gyakran már ezzel elvarázsolják a környezetüket. Ez az intenzitás a titkuk. A szépségük ragyogása valójában a ragyogásuk szépsége. Ugyanaz a nyugodt magabiztosság jellemzi őket, ami a pávákat a kolostor kertjében.
Néha szeretek úgy gondolni az ékszereimre, mintha azok tükrök lennének. Amikor felpróbálod valamelyiket, az olyan, mintha belenéznél. Az ékszer pedig megmutatja, hogy az a típus vagy-e, akinek készült. Amikor ékszer és viselője egymásra találnak, az eltéveszthetetlen. Ilyenkor mindkettő szinte ragyogni kezd. Éppúgy, mint a páva tolla a napsütésben.
